2011. március 22., kedd

Utasítások a sampon használatához

Ha a sampont a vizes hajra teszed, és elkezded dörzsölni mind a tíz ujjaddal, előbb körkörösen, majd kedv szerint hol jobbra, hol hátrafelé, tarkótól homlokig, vagy fordítva, akkor egy idő után a kitágult erekben a vér vágtatni kezd, és agyadat a gondolkodás friss tavaszi ereje csapja meg. Szinte ott fekszel már kinyúlva, becsukod a szemed, de titokban érzed, amint egy szellő besettenkedik az ajtó résein, és körbeudvarol. Hagyod, hogy körbeudvaroljon. A dörzsölést kissé visszafogod, már nem kell annyit erőlködnöd, mint a legelején, amikor még a sampon is csípte a szemed.

Pfű ül a fürdőkádban, és az ujjával a fejét dörzsöli. 
Benyitnak hozzá, többen is. Tiszta átjáróház. Marek a fésűjéért lép be, Ilda becsukott szemmel egy dezodort jött keresni, kétszer nekimegy az ajtófélnek, mire kitalál, Harun pedig csak azért jött, hogy megtudja, Pfű hánykor fog kimászni.
Pfű, akinek egy szíve van, a másik valahol gázfolyók mélyén pihen, nem szereti a hasonló kérdéseket, és legszívesebben nem is válaszol. Mióta tiszta átjáróház lett itt minden, Pfű teret hagy a kérdések lefutási idejének, és egyszer csak mindegyik kifullad. Ez a tapasztalata. Nem sok éves, hanem csak néhány hetes, mióta úgy döntött itt mindenki, hogy ő lesz a kérdések ura. Harun addig téblábol, míg eltöri a konyhában a tejesüveget, az utolsót, ami még akkorról maradt. Akkor ki fog tejért sorba állni? Pfű minden erejét összeszedi, a maradék egységet is kiszorítja tüdejéből, úgy ordít ki a kádból, hogy ki fog tejért. A lakásra ilyenkor mindig nagy csend borul, mintha egy pokrócot dobnának rá, amikor Pfű kiszól a kádból. Marek visszahozza a fésűt, bejön Ilda is, látható, amint hunyorog, szempilláin át nézi Pfűt, akinek ilyenkor megáll a keze a fején, ha valaki benyit, és visszajön Harun is megmondani, hogy lelép bicajozni.
Pfű mormog fürdőkádjában.
Harun kitolja a nagykerekű, hernyós biciklit, Ilda undorodva nézi, ahogy kiáll a kapu elé várakozó pózban, Harun meg csak tol, tol, megáll Ilda mellett, átveti a lábát a nyergen, ellöki magát, és elteker. Ilda hallja, ahogy a fogaskerekek elégedetten zümmögnek. Érte is jönnek, még visszanéz a ház felé, betapogat a fürdő ablakán, ott ül Pfű, és a fejét dörzsöli, mind a tíz ujjával.
Ajtócsapódás. Motor.
Marek teát önt.
Nem lehetetlen megérteni, hogy az ujjak körkörös mozgása, illetve a becsukott szemmel rímelő tökéletesen sima homlokbőr között kapcsolódási pontok alakulhatnak ki egy pillanat alatt, ha az ember a sampont a kellő mennyiségben adagolja, és úgy próbálja eldörzsölni, hogy az ujjbegyek alól egy csöpp se folyjon alá a homlokra, onnan pedig a szemhéjra, hanem minden egyes négyzetmilliméternyi felvitt samponból hab keletkezzen. Az így keletkezett habot pedig gondosan és szisztematikusan szét kell terjeszteni a koponya egész kerekségén; az ujjbegyek apró és fáradhatatlan munkája révén a hab lassan szét is terjed, megüli a koponyát fülcimpától fülcimpáig, homloktól tarkóig.
Harun meg éppen ott kerekezik végig, ahol a Forradalmárok vonultak fel, hajszálra pontosan azt az utat választja ki, gondosan bedől a kanyarokban, ahol azelőtt a hősök, fékez, ahol a mártírok miatt a tömeg szétrebbent vagy összehúzott, és végül őrült tempóban fordul ki a térre, mely minden Forradalmárokat végig élt ország terének hasonmása és változata. És ahogy kiér, tüdejét tiszta levegő tölti ki.
Pfű azt gondolja, jobb volna leredukálni ezt az egész emléktúrát, elég egy fék, és alászolgálja. Minek annyit hősködni?!
Marek behozza a teát a kádhoz. Egy kortynyit kilöttyent, Pfű felhúzott térdére, Pfű ránéz Marekra, megrovás, Pfű szürcsöl.

Ilda ekkor élvez el a hátsó ülésen. Milyen nyolcvankilencest dugni, kérdezik kintről, Pfű leengedi kezét, ráejti a kádvízre, nem csattan, de alámerül. A nyolcvankilencest csak úgy lehet megdugni, ha hagyja magát, különben nincs esélyed. Meg akarod dugni, de nem hagyja magát, viszont ha hagyja, akkor tiéd a mennyország. Mintha kétpercenként győzelemre vinnél egy forradalmat, éppen olyan, és még az sem gátolhat semmiben, hogy középen kilyukasztott óvszer lötyög a farkadon.
A sampont vízzel kell leöblíteni, ha az ember be tud állítani egy közepes hőfokot, az nagyon jó, hogy ne is legyen forró, de hideg sem, mert a fejbőr rettenetesen érzékeny, nem olyan, mint az alkar, vagy a kézfej, ami pont olyan melegnek érez minden folyadékot, amennyire az valóban meleg, a tusoló rózsáját  a fejed közepére célzod, hagyod, hogy kétoldalt lefolyjon a víz, hogy lemossa a habot, aztán körkörös mozdulatokat teszel, éppen úgy, ahogy a habot próbáltad, kevés sikerrel, szétterjeszteni a fejeden, ezelőtt néhány perccel. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése