2011. március 5., szombat

"nem pedig visszasírni az irodalom hajdani vezérlőcsillag-szerepét" (Székelyföld, 2011. február)

Ha az észak-afrikai események tükrében, a Facebook korában azt kérdezzük, van-e az irodalomnak különösebb történelem-, de legalábbis történéseket befolyásoló szerepe, alighanem azt kellene válaszolnunk, hogy bizony nincs. Azon is elgondolkodhatunk, hogy vajon volt-e egyáltalán, s nem pedig utólag tulajdonítunk olyan nagy szerepet neki. Mert hogy 1848-nak (szép)irodalma van, az utólag született. A foganás pillanatát azonban nem lehet tagadni, ámbátor nem is a foganás a tárgy. Abban viszont, hogy ma hogy tekintünk az irodalomra, valószínűleg komoly szerepe van a nyolcvanas éveknek. És az, hogy mit gondolunk ma az irodalomról, azt érdemes egy mai író-olvasó találkozón, felolvasáson, irodalmi esten lemérni. (Persze, beszélhetnénk képzőművészeti kiállításról is.)



Selyem Zsuzsa kétségtelenül a fentiekből (is) kiindulva próbálja kijelölni a Székelyföld februári számában a kortárs erdélyi magyar irodalom újabb kontextusait. A Selyem által igényelt új helyzetei az irodalomnak a ma (nagy százalékban) gyakorlatban lévő irodalmi estek, író-olvasó találkozások kritikájából születik. "Ahhoz, hogy az erdélyi irodalom újabb, élhetőbb, barátságosabb helyeit megkeressük (vagy kitaláljuk), nem elég, hogy illusztratív szándékkal, felszusszanásképpen meghívunk a rendezvényünkre egy vonósnégyest, egy gitárost, vagy megkérünk egy színészt, hogy szavaljon pár verset. A romantikából ránk ragadt, szerzőt kultiváló szemléletet kellene leráznunk végre. Konkrétan azt a fellengzős hozzáállást, hogy a szerző félisten, de legalábbis mártír, utolsó mohikán a kultúra fellegvárán." - mondja Selyem. Ezzel szemben, vagy e helyett, a Szerzőnek állított mellszobor lebontását szorgalmazza. Egészen konkrétan a Kászonokban évről évre megszervezett összművészeti tábor, a Minimum Party tapasztalataiból kiindulva áhítozza a szabad, kedvtelésből, és nem kultúramentésből eredő olvasást és könyvvásárlást. Mint látjuk, egészen hétköznapi sejtjeire bontja vissza az irodalmat. A sejthetően a művészet gyökereihez visszatérő Minimum Party mint az irodalom újfajta kontextusa, bölcsője nem az olvasót, nem a szerzőt, hanem a résztvevőt állítja előtérbe.
Selyem Zsuzsa, aki mellesleg bevallottan az egyiptomi események facebook-os szerveződése miatt regisztrált a közösségi hálóra, kétségtelenül valós, élő problémákra hívja föl a figyelmet a Székelyföld februári számában. Általános történelmi befolyásoló szerep helyett óhatatlanul és kérlelhetetlenül az irodalomnak az egyén szabadságában betöltött szerepére fektetődik a hangsúly. Bár ha jobban belegondolunk, talán nincs is olyan nagy különbség a két szerep között.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése