2011. március 25., péntek

A metafizikai kabaré bugyrai (Manuela Gretkowska: Metafizikai kabaré)

A Metafizikai kabaré egy mutatvánnyal veszi kezdetét: a sztriptíztáncosnő megmutatja „a bűn gyökerét és farkát.” Azon túl, hogy a „mutatvány” főnév igéből képezhető, tehát cselekvő történést fejez ki, a bűn gyökerére való rávezetés, felfedés szó szerint értendő, ugyanis a táncosnőnek farka is van. A frazéma, és vele együtt egy erőteljes retorikai képződmény leépítését mégsem kell látványosnak gondolnunk, a bűn gyökerének megismerése inkább rituális beavatódást nyújt a könyv terébe, mégpedig az anuson át. „A végbélnyílás bejárata, út a test belsejének labirintusába. Mi más a meztelen test, mint a beavatás helyszíne. (...) A chartres-i katedrális labirintusának csak egy bejárata van, úgy látszik, ennyi tellett a középkori teológusoktól. A katedrális alaprajzára be lehet rajzolni egy kitárt karú embert. Ez az emberi alak férfi, a férfi labirintusába egy bejárat nyílik – az anus.” (7.) És ha az anuson át be lehet jutni egy szakrális térbe, elképzelhető, hogy a szöveg megpróbálja kijelölni saját határait?

Manuela Gretkowska, ahogy Aleksander Fiut ír róla a Magyar Lettre 2002-es téli számában (A. F.: Posztmodern a la polonaise), ideális példája a történelemtől való menekülésnek. A „menekülés a történelemtől” egy konstrukció, Fiut arra érti, hogy egyes lengyel írók következetesen elkerülik a lengyel aktualitások témáját, nem írnak a lengyel történelmi pillanatokról, és lehetőleg hazájuktól távol élnek. Azok után, hogy az emigráns létforma felszámolódott és elátkoztatott. Gretkowska példáját Fiut azért látja ideálisnak, sőt fejlődésnek is nevezi, mert az írónő műveiben kristálytisztán levezethető ez a mozgás, ami az ország elhagyásától a lengyel nevek mellőzéséig terjed. A Mi itt emigránsok vagyunk című regényében az egyik Lengyelországból érkező szereplő orosznak adja ki magát, világpolgárságát bizonyítandó egy ázsiai lány karjába veti magát, és mintha már itt Fiut valóban összezavarta volna a szereplőket, egyszer csak Gretkowska személyéről ír, vagy csak úgy tűnik? Gretkowska ebben a regényében még hozzáér a lengyelséghez, de már akkor, amikor az ujjak éppen elválnak – tenyérről, alkarról, karokról szó sincs, miért is lenne? Meglehetősen tudatos ez a viszony, Fiut mondanivalójának lényege, hogy Gretkowska szakítása Lengyelországgal programszerű hátatfordításnak minősül, és aminek hátat fordít, az nem más, mint azok a toposzok, amelyeket a kommunista iskola felhalmozott: „hamis kultusszal övezett nemzeti történelem és a honvágytól sorvadozó emigrációról alkotott toposz.” Igaz, tovább is van: mindezen toposzoknak a kigúnyolása ez a hátat fordítás.
A történelemtől való menekülés kétségtelenül az univerzális kultúra terébe tart, ezt is Fiut állapítja meg, egyszerű továbbgondolni, hogy miért. Gretkowska eszközei, elég csupán a lengyel nevek mellőzésére gondolni, mind-mind erre viszik fel az alapot. Gretkowska társadalmi felejtést szimulál, miközben lengyelül ír, miközben műveiben fokozatosan megszakítja a kapcsolatot Lengyelországgal. És persze miközben az emigráns létet szimulálja, és miközben élvezi, hogy a helyzet anakronisztikussága lassan átcsúszik a kigúnyolás regisztereibe. De az is lehet, hogy már eleve ott fogant.

A Metafizikai kabaré így kristálytisztán adja tudtunkra: a szöveg határai mesterségesen fenntartottak, és belőle csak a szövegköziség, az utalások tömkelege és a híg gnoszticizmus vezethet ki. Hát nem ellentmondásról van szó? Nem: tudnom kell, minek fordítok hátat, és azután mindent lehet.
Ezért aztán – mondanám, hogy Fiut ama tanulmánya miatt – létezik a Metafizikai kabarénak az az olvasata is, amely tisztában van a lengyel nevek mellőzöttségével, sőt, annak is tudatában van, hogy mindez csupán azért történik így, hogy a szimuláció hitelének a megkérdőjelezésére tett erőfeszítések kellőképp indifferenssé válhassanak Gretkowska számára. Talán attól is tarthat, hogy ez a mellőzés visszavonhatatlanul görcsbe rándul, hogy lebonthatatlan konstrukcióvá válik. A lebonthatatlan konstrukciók pedig nem a posztmodern sajátosságai.
A regény amúgy zseniálisan van megírva.
Formai kuriózum, hogy jegyzetként definiálódik: a nagyon rövid fejezetekben csillag jelöli a következő fejezet vonatkozó részeit, mintegy lyukat nyit, átsiklatja az olvasást a következő fejezetbe. S mivel maga az első fejezet is egy jegyzetet jelölő csillaggal kezdődik, magát az egész szöveget lábjegyzetesíti. Nem lehet megállni, hogy ne így fogalmazzunk: van egy fő történet, amelynek mondása közben valakit megzavar egy kisebb kitérő, eltöpreng rajta, engedi továbbgondolni egy érdekes szó kapcsán, végül visszatér az eredeti szálhoz, és hagyja a kitérőt. De mégsincs gond: a melléktermékként keletkezett hangulat kinövi magát. A szöveget nem kell félteni, továbbírja magát. Nem? Gretkowska gondolta ki azt is, hogy Leibniz egy olyan szobában ülve találta ki a monádot, ahol idegesítette a huzat.
Különben a regény szintén egy toposz-közeli, vagy inkább közhelyszerű, ezzel együtt hihetetlenül szomorú és feltehetően igaz tapasztalatra van kiélezve. Azt a tapasztalatot fogalmazza meg, ami egy varázslatos nő meghódítása (itt: megszerzése) után történhet: a nő elveszti varázsát. Hogy minden, ami erre a varázslatra épülhetett fel, lebomlik. Másképpen: oszlásnak indul. De ugyanaz. Csak ez is sokkalta plasztikusabb, vagy inkább szó szerinti, mint a bűn gyökere a táncosnő mutatványában, amikor a pici, szőrös farok az anusba bújik. A varázslatos nő Beba Mazeppo, „a kétcsiklójú nő”, aki „sztereó orgazmust” mutat be esténként a Metafizikai kabaré színpadán. A hódító Wolfgang, az ifjú költő, aki leharapja Beba Mazeppo egyik csiklóját. Önmagához kívánja kötni, véglegesen. Innen a varázslat eltűnése.
Mondjuk, ehhez fennköltség is kell, van is, de az olcsó, felhígulni látszó nagy filozófiai kérdések, na és a gnoszticimus rejtelmeit szabadon (értsd: tetszés szerint) tálaló figurák fontoskodó, a metafizikai borzongást megkísérteni vágyó cselekedetein keresztül. Ami ebben a formájában szándékosan erőltetett, nem természetes, tehát célja van. És a borzongás is csupán testi, a szellemi érzékelés ebbe fullad bele.
A legnagyobb élményt mindenképpen a szövegben való utazás játéka termeli ki. Tulajdonképpen a jegyzeteken keresztül fejtődik fel a regény szövete, hogy melyik link hová vezet, és miképpen érzékelhető a jegyzetek használatának valódi haszna – az ellenpontozás –, azt a jegyzetek adta ritmusból következtethetjük ki. „– Szűz vagyok. – Beba az asztal közepére tolta a vörös csipkeernyős lámpát. A kabaré zenekara lassú tangót játszott. A homályos lámpákkal megvilágított szomszéd asztaloknál férfiak ültek, akik gyengéden néztek a nők pillantásában talált más férfiakra. A füstfelhővel fátyolozott fekete plafonról fémszerpentinek és »BUÉK 1993« feliratú lufik lógtak. – Szűz* vagyok...” – és a jegyzet ide torkoll: „*A legjobb állapotban fennmaradt szűz csontváz Párizsban, a középkort bemutató Cluny Múzeumban látható. A szűz csontváza egy kör alakú teremben van felakasztva, majdnem közvetlenül a plafon alá, szemben egy unikornis két és fél méteres szarvával. Könynyen meggyőződhetünk arról, hogy egy érintetlenül meghalt hajadon csontjait látjuk, ha megvizsgáljuk a csontváz jó állapotban megőrződött szeméremeresztékét. Megcsontosodott, kissé perforálódott szűzhártya borítja.” (15–17.) Fölösleges belemenni, milyen vonzatai lehetnek a jegyzetekkel ide-oda futtató technikának. Ami bizonyos: a szöveg, azon túl, hogy tartalmilag felszabdalódni látszik, szerkezetében koherens. Mondhatni: nem rejti véka alá, hogy az összefüggések tetszőlegessége az, ami meghatározza egy regény szerkezetét, és azt sem, hogy a tetszőlegesség mesterségesen kialakított alkotási technika. Tehát irányított. Nagy titkot árul el?
És végül vegyük észre, hogy amikor azt mondjuk, hogy a Metafizikai kabaré színpadán, a Metafizikai kabaré asztalainál stb., semmi mást nem bizonyítunk, mint hogy szó szerint kell érteni mindezt, mert a cím saját magát jelöli. És itt kell keresni a Metafizikai kabaré bugyrait is. Vagy inkább: így.

(Manuela Gretkowska: Metafizikai kabaré. Nánay Fanni fordítása. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2004.)

[MEGJELENT: A HÉT] 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése