2011. február 26., szombat

A varrónő

Arról már sokat meséltek, hogy féltékeny asszonyok miként metszették le csodálatuk tárgyát, miként dobták ki az utcára, és a csonkítás ezer másféle módja sem ismeretlen a világot kívülről ismerők előtt, arról azonban még senkit sem hallottunk beszélni, ami egy párnahímzőnő házában történt, amikor Rádi Andrásnak a párnahuzathoz öltögették hímvesszőjét egy John James márkájú 28-as gobelin hímzőtűvel.



Mikulás Krisztina egyedül élt, legföljebb rokonai látogatták meg, azok is keveset ültek, mindig sietős volt a dolguk a furcsa rokonnál, aki ráadásul a vendégség teljes ideje alatt meg sem szólalt, csak ült és az ölében kifeszített hímzőkereten babrált.
Egyik nap a cséplőgépnél egy zsák alatt zsebkendőt találtak a munkások, azt írta rajta, Bandi, keress meg, és még mielőtt a dobházból kiömlő por és ocsú végképp rárakódott volna a feliratra, Rádi András beletörölte izzadt fekete homlokát.
Rádi András a patakról jött fel aznap este, belefeküdt az alig térdig érő vízbe, megforgatta magát, hogy a meder alján a kavicsok és a homok lesúrolja a cséplőgép mocskát róla, és mire felért a Mikulás Krisztina házához, a bőre száraz és a hímtagja olyan merev volt, hogy egy vetett ágynyi párnát megtartott volna.
Mikulás Krisztina már széttárt lábakkal várta, jobbján egy 28-as tű, balján egy gyönyörűen hímzett párna, közepén, a mindenféle díszes és virágos motívumok között hatalmas, kétarasznyi üres mező fehérlett. Rádi Bandi méretes hímvesszőjét Mikulás Krisztina sűrű bozótjába süllyesztette, és ha valaha asszonyok varrni tanulnának tőle, úgy bizonyára jó hasznát vennék sűrű és gyors öltögetéseinek.
Később, amikor Rádi Bandi az előkészített párnán pihentette lankadó, de még mindig méretes szerszámát, Mikulás Krisztina gyengéden ráhajolt, mintha sose nem is akarná kiengedni többet kezei közül, és annyira gyengéden, akkora szerelemmel öltögette oda az üres mezőhöz Rádi Bandi hímvesszőjét, hogy az semmit nem érzett, még bele is aludt, és nem cséplőgépekről álmodott, hanem párnácskákon hancúrozó angyalokról.
Csak amikor másnap fölébredt, csak amikor másnap mozdulni akart, akkor látta meg a párnához varrt farkát, és nagyon megijedt. Az ijedtség hirtelen mozdulatok szülője, és Rádi Bandi kitépte hímtagját a párna fehér mezejéből, kiszakította a virágok és a galambok közül, kiszakította tán a paradicsomból is.
Mikulás Krisztina nem sírt, nem zokogott, és nem gyászolta az elveszített férfiút, akinek farkán két szaggatott vonal jelezte örök életére a hímzőnővel való viszonyát, hanem csak kihúzogatta, elegyengette az ottragadt pirosra festett cérnát, míg végül a szaggatott, rakoncátlan szálak BANDI felirattá nem rendeződtek. És akkor abbahagyta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése